MAHNOVSCSINA: Az ukrajnai
anarcho-kommunista mozgalom
1917 és 1922 között
1919. május 12-én, a Gyenyikin elleni harc és a bolsevikokkal való első nagyobb konfliktus idején a guljajpoljei főparancsnokságra a következő távirat érkezett.
"Guljajpolje, Batkó Mahno tartózkodási helye szerint.
Az aljas Grigorjev árulást követett el. Nem teljesítette a parancsokat, és ellenünk fordította fegyvereit. Itt a döntés pillanata. Önök vagy elvonulnak, és akkor Önök mögött áll Oroszország összes parasztja és munkása, vagy megnyitják a frontot az ellenségnek. Semmi tétovázás. Azonnal informálják csapataikat a helyzetről és adjanak ki felhívást Grigorjev ellen, amiről másolatot kérek Harkovba. Ha a válasz elmarad, azt hadüzenetként értelmezem. Hiszek az Ön, Arsinov, Veretjelnyikov és a többiek forradalmi becsületében.
Kamenyev, 277. sz. Forr. Kat. Ellenőrzés. Lobie."
A mahnovisták nem késlekedtek. Még aznap összeült a Forradalmi Hadiszovjet, és jóváhagyta a Grigorjev elleni harc megkezdését.
De ki is volt ez a Grigorjev? Egykori cári tiszt, akit némileg zavart elméje újabb és újabb politikai kalandokba hajtott. 1917-ben előbb Petljurához csatlakozott, majd a bolsevikokhoz állt át, próbálkozott Gyenyikinnél is, és dörgölődzött a mahnovistákhoz. Soha nem volt forradalmár, csak egy gátlástalan és primitív kardcsörgető. "Universal" című könyvében taglalta nézeteit: a nacionalizmus, az antiszemitizmus és az erőszak kultuszának visszataszító ötvözetét, egyfajta korai ukrán fasizmust.
A mahnovisták közleménye hamarosan megjelent a Nabatban és a Puty Szvobodéban, valamint röplapokon.
"Ki is valójában Grigorjev?
Testvérek, munkások! Amikor egy évvel ezelőtt harcra egyesültünk a német-osztrák csapatok, a hetman, Petljura, majd Gyenyikin ellen, világosan leszögeztük harcunk célját. Az első naptól ez állt zászlónkon: a dolgozók felszabadítása maguknak a dolgozóknak a dolga. Harcunk nem volt hiábavaló: kiűztük a németeket, megbuktattuk a hetmant, nem engedtük, hogy Petljura kispolgári állama megerősödjön, és hozzáláttunk az építő munkához a magunk által felszabadított területen. Ám mindig felhívtuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy kísérje figyelemmel azt, ami körülöttünk történik; számos rabló garázdálkodik körös-körül, és csak az alkalomra várnak, hogy magukhoz ragadhassák a hatalmat és a nép nyakára üljenek. Itt a legújabb: Grigorjev atamán, aki egész áriákat énekel a nép nyomorúságáról és a szolgaságról, de közben vissza akarja hozni a régi rablórendszert, amelyben a népet leigázzák, nyomorúságát és elnyomását fokozzák és jogait szétzúzzák. De beszéljünk egy kicsit magáról Grigorjev atamánról.
Grigorjev régi cári tiszt. Az ukrán forradalom első napjai Petljura oldalán találták a szovjet rezsim ellen harcolva, majd átállt a szovjetkormány oldalára. Most fellázadt a szovjetkormány és a forradalom ellen. Mit mond maga Grigorjev? Már könyve, az "Universal" első oldalain kijelenti, hogy Ukrajnát olyan emberek kormányozzák, akik "keresztre feszítették Krisztust", és akik a "nagybélű Moszkvából" jöttek. Testvérek! Mi ez, ha nem zsidópogromra való uszítás? Nem látjátok, hogyan iparkodik Grigorjev atamán a forradalmi Ukrajna és Oroszország közötti testvéri kötődést szétzúzni? Grigorjev kérges tenyerekről és szent munkásokról prédikál; de ki nem beszél ma erről? Még a gyilkos fehérgárdisták is, akik lerohannak minket, fennhangon hirdetik, hogy a dolgozó népért harcolnak. De mi nagyon is tudjuk, hogy milyen áldás lenne a népnek az ő uralmuk.
Grigorjev azt állítja, hogy ő a komisszárok ellen harcol a szovjetek valódi uralmáért. De ugyanakkor könyvében ezt írja: "Én Grigorjev atamán ... megparancsolom: válasszák ki komisszárjaikat!" És azután tovább magyarázza, hogy ellene van minden vérontásnak, de közben mozgósítást rendel el, és a következő parancsot küldi Kijevbe és Harkovba: "Kérem, engedelmeskedjenek parancsomnak, a többit én hajtom végre." Ez számára a nép igazi hatalma.
Persze Miklós cár is valódi népkormánynak tartotta saját kormányát. Vagy talán Grigorjev atamán úgy gondolja, hogy az ő parancsai nem a nép fölötti uralmat jelentik, és komisszárjai nem tisztviselők, hanem angyalok? Testvérek! Érzitek, hogyan uszít benneteket egymás ellen egy kalandorbanda, hogyan akar széthúzást szítani a forradalom soraiban azzal a céllal, hogy saját magatok hajtsátok igába újra a fejeteket? Vigyázzatok! Az áruló Grigorjev, aki nagy csapást mért a forradalomra, a burzsoáziát is talpra állíthatja. Az ő zsidóüldözési programját kihasználva máris felénk tart Petljura Galícia és Gyenyikin a Don felől. Jaj az ukrán népnek, ha véget nem vet minél hamarabb ezeknek a külső és belső "kalandoknak"!
Testvérek! Parasztok, munkások, felkelők! Közületek sokan felteszik a kérdést, hogy mit csináljunk azokkal a felkelőkkel, akik őszintén harcoltak a forradalomért, de áldozatul esve Grigorjev árulásának most az ő szégyenletes soraiban harcolnak? Vajon ők is a forradalom ellenségei? Nem, ezek az elvtársak egy csalás áldozatai lettek. Meggyőződésünk, hogy egészséges forradalmi ösztönük megmutatja majd nekik tévedésüket, és visszavezeti őket a forradalom zászlója alá.
Itt kell leszögeznünk, hogy a Grigorjev-mozgalom létrejöttének okai nem Grigorjev személyiségében keresendők, hanem inkább abban a zavaros helyzetben, amely az utóbbi időben Ukrajnában eluralkodott. A bolsevikokkal együtt bevonult ide a pártdiktatúra is. Államfenntartó pártként a bolsevikok mindenütt állami szerveket hoznak létre, amelyeknek a forradalmi nép irányítása lenne a feladata. Mindent maguk alá gyűrnek, és éber szemük pillantása mindenhová elér. A cseka minden ellenállást, minden tiltakozást, és egyáltalán, mindenféle önálló lépést elfojt. Ráadásul összes szervezetük olyan emberekből áll, akiktől munka és forradalom egyaránt távol van. Az egész dolgozó osztály olyan hivatalnokok kezébe került, akik tőle teljesen idegenek, akik hajlamosak az önkényre és erőszakra a néppel szemben. Ez a bolsevik pártdiktatúra igazi lényege. A tömegek persze elkeseredéssel, tiltakozással, a fennálló rend tagadásával reagáltak a fejleményekre. Grigorjev ezt használja ki. Grigorjev elárulta a forradalmat, és a nép ellensége lett; de a kommunista párt éppen annyira ellensége a munkának, mint ő. Hiszen ez a párt - felelőtlen diktatúrájával - olyan elkeseredést váltott ki a tömegekben, amelyet ma Grigorjev lovagol meg, holnap valaki más. Ezért most, amikor kijelentjük, hogy Grigorjev atamán a forradalom ellensége, akkor magát Grigorjevet és mozgalmát a kommunista párton kérjük számon.
Emlékeztetnünk kell a dolgozó népet arra, hogy az elnyomás és a nyomor igája alól csak saját maga szabadíthatja fel magát. És ebben semmiféle kormányváltás nem nyújthat segítséget: a dolgozók csak saját szabad munkás- és parasztszervezeteik által érhetik el a társadalmi forradalom kapuját, ahol a teljes szabadságot és az őszinte egyenlőséget találják. Halál és pusztulás minden árulóra és a nép ellenségeire! Le a nemzeti viszállyal! Le a provokatőrökkel! Éljen a munkások és parasztok teljes egysége! Éljen a dolgozók szabad világkommunája!
Aláírta a Batkó Mahno osztag parancsnokságának kollégiuma: Mahno, A. Csubenko, Mihajlev-Pavlenko, A. Olcsovik, J. M. Csucsko, E. Karpenko, M. Puszanov, W. Sarovszkij, P. Arsinov, B. Veretelnyikov. Csatlakozott még: az alekszandrovszki Munkás-, Paraszt- és Vöröskatona-küldöttek Szovjetje Végrehajtó Bizottságának tagjai; a megyei karhatalmi bizottság elnöke stb."
A Grigorjev-féle lázadás hamarosan összeomlott, hiszen pillanatok alatt elvesztette tömegtámogatását, csak egy rövid időre tudta meglovagolni az általános elégedetlenséget. Ez az idő is elég volt azonban néhány öldöklő zsidópogromra, amit aztán később a sztálinista "történészek" előszeretettel varrtak a mahnovisták nyakába.
Grigorjev maga maradék néhány ezer emberével Herszon kormányzóságba vonult vissza, ahol tovább harcolt a bolsevikok ellen, gyengítve ezzel a Gyenyikin elleni frontot. A bolsevikok - jellemző módon a pénz erejében bízva - egymillió rubelt tűztek ki a fejére. Grigorjev ekkor rövid táviratot küldött Mahnónak a következő szöveggel: "Batkó! Mi keresnivalód van neked a kommunistáknál? Verd agyon őket! Grigorjev atamán"
Grigorjev még több ízben felajánlotta Mahnónak a szövetséget a bolsevikok ellen. Mahno azonban tisztán látta a grigorjevscsina ellenforradalmi jellegét, és azon igyekezett, hogy leválassza róla azt a néhány ezer megtévesztett parasztot, akik még mindig követték az atamánt. Ezért Mahno beleegyezett egy találkozó megtartásába a két sereg között. Ezt 1919. július 27-én Szentovóban tartották meg, mintegy húszezer résztvevővel. Először Grigorjev beszélt, és a Gyenyikinnel való egyesülés lehetőségeit boncolgatta. Válaszában Mahno durván nekitámadt Grigorjevnek, és így fejezte be: "A Grigorjev-féle gazemberek minden igazi ukrán felkelő szégyenei; semmi keresnivalójuk az őszinte forradalmár harcosok soraiban!" Grigorjev ekkor fegyvert rántott, de Mahno "Halál az atamánra!" kiáltással megelőzte, és mindenki szeme láttára agyonlőtte. Grigorjev utolsó beszéde azonban már elérte hatását, és harcosainak nagy része átlátott a szitán: ők csatlakoztak a mahnovscsinához.
Source: Barikad
Return to The Nestor Makhno Archive
Other pages connected to this site: