MAHNOVSCSINA: Az ukrajnai
anarcho-kommunista mozgalom
1917 és 1922 között
A mahnovscsina már három hónapja vívta élet-halál harcát Gyenyikin erőivel, amikor észak felől előrenyomult a "Vörös Hadsereg". A mahnovisták Szinelnyikovó helységnél találkoztak össze először a Dibenko vezetése alatt álló első bolsevik hadosztállyal.
A "fekete" és a "vörös" csapatok első találkozásai még nem sejttették a későbbi eseményeket. A szovjet sajtó addig az időpontig Mahnót általában véve a forradalom hőseként ábrázolta, vakmerő harcának híre a fehérek és a megszállók ellen szinte már legendává nőtt. A csapatok tehát - elvtársként üdvözölve egymást - egyesültek, míg a vezérkarok hozzáláttak a Gyenyikin elleni közös fellépés lehetőségeinek megvitatásához.
Bár voltak olyanok a mahnovisták között, akik már ekkor rámutattak a bolsevizmus ellenforradalmi vetületeire és arra, hogy milyen veszélynek teszik ki beengedésükkel a mahnovscsina forradalmi munkáját, de az egyesülés elkerülhetetlennek látszott a jól szervezett nyílt ellenforradalom támadása miatt. Általában véve a legtöbben abban reménykedtek, hogy a bolsevikokkal való egyesülés a testvéri szolidaritáson alapulva politikai eredményeket is hozhat. Sokan egyenesen úgy vélték, hogy éppen az ilyen események lehetnek azok, amelyek felélesztik a lassan elbürokratizálódó, nacionalistává váló bolsevizmus régi forradalmi lendületét. Mindazonáltal a mahnovisták ügyeltek arra, hogy a közös harcban is fenntartsák függetlenségüket. Ezt az alapelvet a következő szerződésben tisztázták.
"A felkelő hadsereg a következő feltételekkel csatlakozik a Vörös Hadsereghez:
- Belső felépítése érintetlen marad;
- A sereghez a kommunista kormány által kinevezett politikai komisszárokat vezényelnek;
- A sereg a Vörös Hadsereg főparancsnokságának csak hadműveleti szempontból van alárendelve;
- A sereg a Gyenyikin elleni fronton marad;
- A sereg hadi felszerelést, és a Vörös Hadsereggel megegyező ellátást kap;
- A sereg megtartja a 'Forradalmi Felkelő Hadsereg' elnevezést, és továbbra is a fekete zászló alatt harcol."
Ez a szerződés alapvetően katonai jellegű volt. Mindkét fél elképzelése végső soron az volt, hogy az adott területen megszerzi a vezető pozíciót, és ideológiailag is magába olvasztja a másik felet. Ehhez az elképzeléshez azonban - a végső cél mássága miatt - eltérő módszerek társultak. A mahnovisták úgy vélték, hogy elképzeléseik forradalmiságával, autonómiá-jukkal és szolidaritásukkal meggyőzhetik a bolsevik (vagy a bolsevikok által kényszersorozott) katonákat. A bolsevikok ellenben úgy gondolkodtak, hogy amennyiben sikerül a mahnovista csapatokat a "Vörös Hadsereg" rendelkezései alá vonni, akkor felaprózzák - legrosszabb esetben Oroszország más részeibe vezénylik - őket, és a mahnovscsina területét a bolsevik központi kormány irányítása alá helyezik.
A mahnovisták valóban értek el sikereket. A bolsevikok azonban szokásukhoz híven kizárólag politikai szinten gondolkodtak, és nem vették figyelembe a gazdaság és a társadalom kérdéseit. Hiszen a mahnovista csapatok csak a forradalom dárdahegyét képezték a több millió lakosú területen. Az ukrán parasztok, munkások ekkor már hosszú hónapok óta autonóm módon intézték saját ügyeiket, közösen termelték meg a kommunák közös tulajdonát. Adót, központi hatalmat nem ismertek el maguk felett. Súlyos harcokat vívtak ugyan a betörő fehér hordákkal, de nem töltötte el őket lelkesedéssel az önjelölt "vörös" hatalom sem, meg a hírek, amelyek róla jöttek: az oroszországi éhínség, a forradalmárok bebörtönzése, a kényszerbeszolgáltatások rendszere, és nem utolsósorban az új, bolsevik cárok féktelen hatalomvágya. Ukrajna dolgozóinak nem volt szükségük új kormányra, mikor látták, hogy milyen jól elboldogulnak nélküle. Nem kértek a pártbizottságokból, tagdíjakból, küldöttgyűlésekből, az egész kapitalista demokráciából, légyen az bármilyen színű is. Távol a OK(b)P Központi Bizottságától és az európai radikális kávéházak baloldali fecsegőitől, ezek a parasztok és munkások, akik nem ismerték a forradalom elméletét, a gyakorlatban jöttek rá arra, amire majdani gyilkosuk, a nagy tudású és művelt Trockij majd csak öreg korában, a száműzetésben fog rádöbbenni, de akkor is pusztán elméletileg: az új államiság és bürokratizmusa nem hozhat forradalmi előrelépést!
A parasztokhoz hasonlóan vélekedtek a felkelő mahnovisták is, akik persze szintén parasztok voltak: fegyveres proletárok. A lakosság meglehetős gyanúval figyelte azt az odaadó igyekezetet, amellyel a bolsevik aktivisták megpróbálták pártjuk és kormányuk intézményhálóját kifeszíteni. Megszokott látvánnyá vált, hogy a parasztok furkósbottal, kövekkel, vagy éppen fegyverrel futamították meg az Oroszország-szerte rettegett "rendkívüli bizottságok" (a hírhedt cseka) embereit, akiknek állami terrorja igen gyakran a forradalmárokat sújtotta a kulákok, a burzsoák és a polgári értelmiség helyett. A bolsevikoknak még ahhoz sem volt merszük, hogy a központi Guljajpoljéban kialakítsák saját szervezeteiket.
Ekkor a "vörösök" új módszert választottak: bértollnokaik központi utasításra rágalomhadjáratot indítottak a mahnovscsina ellen. A kormánysajtó orwelli váltással "ellenforradalmi kulákmozgalomként" definiálta az addig istenített felkelősereget. Ezek a rágalmak - hosszasan és nagy példányszámban - lassan gyökeret eresztettek a szovjet-oroszországi közvéleményben, amely már megkezdte felkészülését a sztálini időszakra.
Ez semmi jót nem ígért. 1919. április 10-én rendezték meg a harmadik Területi Kongresszust, amelyen a fennálló helyzetet akarták megvitatni. 72 járás küldöttségei jelentek meg. A kongresszus kiállt a forradalmi háború mellett, és újabb erőfeszítésekről döntött a termelés és az elosztás kollektivizálásában. Nemsokára azonban távirat érkezett Dibenkótól, a "Vörös Hadsereg" hadosztályparancsnokától, amelyben a kongresszust törvénytelennek és ellenforradalminak minősítette. A kongresszus a következő hosszú kommünikét adta ki.
"ELLENFORRADALMI?
Dibenko "elvtárs" az ez év április 10-én Guljajpoljéban összehívott kongresszust ellenforradalminak, szervezőit pedig törvényen kívülinek nyilvánította. Szavai szerint velük szemben a legszigorúbb megtorló intézkedéseknek is helye van. Dibenko táviratának szó szerinti szövege:
"Novoalekszejevka. 283. sz. április 10-e, 2 óra 45 perc. kapja: Mahno Batkó; Alekszandrovszki hadosztályparancsnokság; másolat; Volnohava, Marjupol stb. Másolat a guljajpoljei szovjetnek:
Minden kongresszus, amelyet a parancsomra feloszlatott forradalmi katonai parancsnokság hív össze, határozottan ellenforradalminak számít, és az ilyenek szervezőivel szemben a legszigorúbb megtorló intézkedéseket fogjuk alkalmazni, egészen a törvényen kívül helyezésig. Megparancsolom az azonnali intézkedéseket annak megakadályozására, hogy szükség legyen ilyen intézkedésekre. Dibenko"
Dibenko "elvtárs" mielőtt a kongresszust ellenforradalminak nyilvánította volna, nem igyekezett megtudni, hogy azt kik és milyen célból hívták össze. Ezért jelentheti ki azt is, hogy a kongresszust a feloszlatott guljajpoljei katonai parancsnokság hívta össze, holott azt ténylegesen a Forradalmi Hadiszovjet Végrehajtó Bizottsága tette. Következésképpen a szovjet tagjai amikor összehívták a kongresszust, nem tudták, hogy Dibenko "elvtárs" törvényen kívül helyezte őket, és hogy a kongresszust ellenforradalminak tartja.
Ezért, engedtessék meg nekünk, hogy felvilágosítsuk a hadosztályparancsnok "elvtárs" őkegyelmességét, hogy ki is hívta össze ezt a -véleménye szerint ellenforradalmi - kongresszust, és mi célból tette; így talán már nem is lesz olyan szörnyű, mint ahogy maga tálalja.
Mint már említettük, a kongresszust a guljajpoljei körzet Forradalmi Hadiszovjetjének Végrehajtó Bizottsága hívta össze Guljajpoljéba. Ez volt a harmadik Területi Kongresszus Guljajpoljéban. A gyűlés célja a Forradalmi Hadiszovjet jövőbeli szabad működésének megvitatása volt. (Látja, Dibenko "elvtárs", már három ellenforradalmi kongresszus is volt!) Felmerül most a kérdés, hogy honnan ered a Forradalmi Hadiszovjet, és milyen célból hozták létre? Nos, ha ezt Dibenko "elvtárs" esetleg nem tudná, mi fölvilágosítjuk róla. A területi Forradalmi Hadiszovjetet az ez év február 12-én (ugye, milyen régen volt, ön akkor még nem is volt itt) tartott második kongresszus határozata hívta életre. A szovjetet azért hozták létre, hogy megszervezze a harcoló embereket, és végrehajtsa az önkéntes mozgósítást a kadetok által körülvett területen, mivel az első önkéntesekből megszervezett felkelő csapatok nem voltak elegen ahhoz, hogy a kiszélesített frontvonalon kitartsanak. Akkoriban nem voltak bolsevik csapatok a körzetünkben. Egyébként a lakosság nem is nagyon számított a beavatkozásukra, mivel sokkal inkább saját kötelességüknek tartották a saját területük megvédését. Ebből a célból jött létre a Forradalmi Hadiszovjet. A második kongresszus határozatának értelmében minden járás egy képviselőt küldött, az összesen 32 tag mindegyike a jekatyerinoszlávi és taurini kormányzóságok valamelyik járását képviselte.
Alább még elmondunk néhány részletet a Forradalmi Hadiszovjetről. Itt most az a kérdés merül fel, hogy honnan ered a második Területi Kongresszus? Ki hívta össze? Ki bízta meg? Azok, akik törvényen kívülinek nevezik? És ha nem, akkor miért nem? A második kongresszust az a szervezőbizottság hívta össze Guljajpoljéba, amelynek öt tagját az első kongresszus választotta meg. A második kongresszus február 12-én volt, és összehívói nagy meglepetésünkre nem voltak törvényen kívüliek. Mivel, tudja, akkoriban még nem voltak itt olyan hősök, akik el merték volna nyomni az emberek jogait, a jogokat, amelyekért a vérüket hullajtották. Így újabb kérdés merül fel: Honnan került elő az első kongresszus, ki hívta össze? Azok, akik törvénytelennek nyilvánították? És ha nem, akkor miért nem? Ön, Dibenko "elvtárs", úgy tűnik, csak mostanában került bele az ukrajnai forradalmi mozgalomba, ezért hát elmeséljük önnek ennek a mozgalomnak a kezdeteit. Ez talán megváltoztatja egy picit a nézőpontját.
Az első területi kongresszus idén január 23-án volt a felkelők táborában, Nagy-Mihajlovkában. Azoknak a körzeteknek a képviselői vettek részt rajta, amelyek a Gyenyikin elleni front közelében helyezkedtek el. A szovjet csapatok akkoriban messze voltak, nagyon messze. A mi területünk el volt szigetelve az egész világtól: az egyik oldalról a gyenyikinisták, a másik oldalról a petljurovisták támadták. És egyedül a felkelő csapatok, Batkó Mahno és Scsusz vezetésével voltak azok, akik folyamatosan csapásokat mértek az ellenségre. A különböző városokban és falvakban a szervezeteknek és társadalmi intézményeknek akkoriban még nem volt egységes az elnevezése. Az egyik városban szovjetnek, a másikban népi kormányzatnak, a harmadikban forradalmi katonai parancsnokságnak, a negyedikben helyi kormányzatnak stb. hívták. De összekötötte őket a forradalmi szellem. Az első kongresszus célja az volt, hogy megszervezze a frontot, és létrehozzon egy bizonyos egységességet a terület szerveződéseiben és az általuk végzett akciókban.
Az első kongresszust senki sem hívta össze; spontán találkozó volt. A lakosság kívánságára és támogatásával. Ezen a kongresszuson javaslatot tettek arra, hogyan lehetne megmenteni testvéreinket, akiket erőszakkal soroztak be Petljura seregébe. Ebből a célból öt tagú delegációt választottak. Azt a feladatot kapták, hogy találkozzanak Mahno embereivel, és szükség esetén más csapatok tagjaival, ismertessék meg velük magukat és megbízásukat, utána lépjenek be az ukrán kormányzat (Petljura) hadseregébe abból a célból, hogy elmagyarázzák testvéreinknek: becsapták őket, ezért hagyják el a hadsereget. Továbbá, ennek a bizottságnak lett feladata visszatérése után a második, széleskörű kongresszus összehívása, amelynek célja már az ellenforradalmi bandáktól megtisztított terület újjászervezése, a front védelmének megerősítése volt. Visszatérésük után a küldöttek összehívták a második Területi Kongresszust, méghozzá a pártok, kormányok és törvények figyelmen kívül hagyásával. Akkoriban ön, Dibenko "elvtárs", és az önhöz hasonló törvényimádó személyek még messze jártak, és a felkelő mozgalom hősi vezetői nem akartak semmiféle hatalmat a nép fölé. A nép a saját kezével tépte szét rabláncait. Ezért senki sem minősítette a kongresszust ellenforradalminak és szervezőit törvényen kívül állónak.
De térjünk vissza a területi szovjethez. A guljajpoljei körzet Forradalmi Hadiszovjetje éppen akkor alakult meg, amikor a Szovjet Hatalom egységei megjelentek a körzetben. A második kongresszus határozatainak értelmében azonban a szovjetnek el kellett intéznie a rábízott ügyeket, függetlenül attól, hogy a szovjetkormány feltűnt a láthatáron. Végre kellett hajtania a kongresszus utasításait. Hiszen a tanács nem parancsadó, hanem végrehajtó szerv volt. Legjobb képességei szerint folytatta tehát munkáját, és tevékenységében mindig a forradalmi utat követte. A szovjetkormány azonban egyre jobban igyekezett akadályozni a Hadiszovjet munkáját. A bolsevik kormánybiztosok és hivatalnokok pedig lassan úgy tekintettek már rá, mint ellenforradalmi szervezetre. Ekkor döntött úgy a szovjet, hogy április 10-én megrendezik Guljajpoljéban a harmadik Területi Kongresszust, amelyen meghatározza a tanács jövőbeli tevékenységét, vagy ha szükségesnek találják, döntenek a feloszlásáról. Tehát megrendezték a kongresszust. Nem ellenforradalmárok vettek részt rajta, hanem azok az emberek, akik itt először emelték fel a felkelés és a társadalmi forradalom zászlaját. Azért jöttek, hogy összehangolják a mindenféle elnyomás ellen a térségben folyó küzdelmeket. A kongresszuson 72 járás valamint több felkelő egység képviselői vettek részt. Mindannyian úgy gondolták, hogy szükség van a Forradalmi Hadiszovjetre; újabb tagokkal bővítették a Végreható Bizottságát és elrendelték az önkéntes és egyenlőségen alapuló mozgósítások folytatását a régióban. Mindannyiunkat meghökkentett Dibenko "elvtárs" távirata, amely minket ellenforradalminak bélyegzett, hiszen éppen ez a körzet tűzte ki elsőként a felkelés zászlaját. Ezért a kongresszus élénk tiltakozást szavazott meg ezen távirattal szemben.
Ezek tények, ébredjen már fel, Dibenko "elvtárs"! Térjen már észhez! Gondolkozzon! Jogában áll-e önnek egyénileg egymillió embert leellenforradalmározni, a lakosságot, akik saját kérges kezükkel tépték szét láncaikat, és akik most saját akaratuk szerint építik fel új életüket?!
Nincs! Ha ön igaz forradalmár, akkor segítenie kellene ezeknek az embereknek az elnyomók elleni harcában, az új, szabad élet megteremtésében.
Létezhetnek-e törvények - amelyeket néhány, magát forradalmárnak nevező ember hoz - amelyek alapján egy egész, a törvény meghozóinál sokkal forradalmibb népet ellenforradalminak lehet nyilvánítani? (Hiszen a tanács Végrehajtó Bizottsága a nép egészét testesíti meg.)
Megengedhető-e, hogy az önkény törvényeit vezessék be és leigázzák az embereket ott, ahol a nép éppen hogy csak lerázta magáról a törvényhozókat és a törvényeket?
Van-e olyan törvény, amelynek értelmében egy forradalmárnak jogában állna, hogy a legszigorúbb büntető intézkedéseket foganatosítsa azzal a forradalmi tömeggel szemben, amelyért állítólag harcol, pusztán azért, mert ez a nép az ő engedélye nélkül vette el azt, amit a forradalom ígért neki: az egyenlőséget és a szabadságot?
A forradalom törvényének értelmében agyonlőhetnek-e megbízottat azért, mert gondoskodik arról, hogy végrehajtsa, amire a forradalmi néptől megbízást kapott?
Kinek az érdekét kell képviselnie a forradalmároknak: egy pártét, vagy a kizsákmányoltakét, akik saját vérük árán elindítják és továbbmozdítják a forradalmat?
A guljajpoljei körzet Forradalmi Hadiszovjetje nem áll egyik vagy másik párt befolyása alatt, csak az őt létrehozó néptől függ. Ezért feladata az, hogy a néptől kapott megbízásait végrehajtsa, és nem az, hogy mindenféle balos szocialista pártot megakadályozzon eszméinek terjesztésében. Tehát ha a bolsevik agitáció sikerrel jár, akkor a nép a Forradalmi Hadiszovjetet egy új, bolsevik forradalmi szervezetre fogja lecserélni. Addig azonban ne avatkozzanak be az ügyeinkbe és ne akadályozzanak minket!
Ha ön, Dibenko "elvtárs" társaival együtt továbbra is folytatja régi politikáját, és úgy gondolja, hogy az jó és lelkiismeretes dolog, akkor folytassa csak kis mocskos ügyeit. Nyilvánítsák csak törvénytelennek a Területi Kongresszusnak, meg azoknak a kongresszusoknak a szervezőit, amelyeket már akkor összehívtak, amikor ön még pártjával együtt Kurszkban üldögélt. Nyilvánítsanak csak ellenforradalmárnak mindenkit, aki az elsők között tűzte ki a felkelés és a társadalmi forradalom zászlaját Ukrajnában. Azokat, akik az önök engedélye nélkül nyomultak előre, és nem követték szóról szóra a programjukat. És nyilvánítsanak mindenkit ellenforradalminak, akik elküldték képviselőiket a Területi Kongresszusra, amelyet maguk ellenforradalminak neveznek. És legyen akkor ellenforradalmi az önök számára az összes elesett harcos is, aki az önök engedélye nélkül vett részt a dolgozók felszabadításáért indult felkelő mozgalomban. Nyilvánítsanak ellenforradalmivá minden forradalmi kongresszust, de legyenek tudatában, hogy az önök erőszakját legyőzi az igazság, és a szovjet - dacolva a fenyegetésekkel - nem fog lemondani a rászabott kötelezettségek teljesítéséről, mivel ehhez nincs joga, mint ahogy ahhoz sincs, hogy a nép jogait bitorolja.
A Guljajpoljei Körzet Forradalmi Hadiszovjetje nevében: Csernoknyisznij elnök, Kogan elnökhelyettes, Kabret jegyző, Koval, Petrenko, Docsenko tagok"
Ez a dokumentum a mahnovisták első felháborodásának terméke. Hiszen egy általuk is forradalminak tartott hatalom leplezte le magát hirtelen Dibenko tömör és velejéig bürokratikus ukázában. A hosszú válasz döcögős stílusa, állandó önismételgetései és némileg bárgyú iróniája is jól megmutatja: a mahnovisták nem profi politikusok voltak, hanem lázadó proletárok. De a burzsoá-bolsevik államhatalommal, a Dibenko-féle "forradalmárokkal" szemben az őszinteség mit sem számított.
A rágalmakat a bolsevik sajtó rögtön átvette, és Mahnót azzal gyanúsították meg, hogy összejátszik még Gyenyikinnel is. Ez több volt mint cinizmus, tekintve azt, hogy sok ezer mahnovista esett el a fronton Gyenyikin ellen harcolva, és ebben nem kis szerepe volt a bolsevikok által elrendelt lőszerblokádnak, amely miatt a felkelő csapatok muníciója hamar kimerült.
Nemsokára bolsevik küldöttség érkezett a mahnovisták főhadiszállására Kamenyev (nem azonos Lev Kamenyevvel) vezetésével, aki ismét felszólította Mahnót a Forradalmi Hadiszovjet feloszlatására, mivel az, úgymond nem létezhet alternatív hatalomként a szovjetállam mellett. Mahno a meghökkent Kamenyevnek is kifejtette, hogy a Hadiszovjetet a felkelők hozták létre, és így neki nincs ereje (meg persze kedve sem) feloszlatni azt. Ez persze a hatalomimádó bolsevikok számára meglehetősen idegen álláspont volt.
A "vörös" burzsoázia ekkor más eszközökhöz folyamodott. A cseka több merényletet szervezett Mahno ellen, és ebben nagyban segítették a volt cári titkosrendőrség, az Ohrana csekistává átvedlett szakértői. Az egyik merényletet maga Mahno leplezte le, aki véletlenül megváltoztatva útitervét az ügynököket éppen az előkészítő munkálatok kellős közepén lepte meg.
Source: Barikad
Return to The Nestor Makhno Archive
Other pages connected to this site: