MAHNOVSCSINA: Az ukrajnai
anarcho-kommunista mozgalom
1917 és 1922 között
1920 nyarának közepe óta, amikor megverték Gyenyikin seregét, a monarchista csapatok újra összeszedték erejüket, és ismét készen álltak Ukrajna megtámadására. Vrangel tábornok vezetésével - és persze, megint a külföldi kapitalisták segítségével - az ellenforradalom az egész Donyeck-medencét fenyegette.
A mahnovisták tisztában voltak vele, hogy Vrangel ugyanakkora veszélyt jelent, mint korábban Gyenyikin, ezért megtettek minden szükséges intézkedést, hogy felvehessék vele a harcot. Kétszer intéztek támadást Vrangel ellen, de mind a két ízben vissza kellett vonulniuk, mert a bolsevikok mindkét esetben ugyanakkor támadták meg Vrangel hadtápállásait, és az a veszély fenyegetett, hogy ily módon a mahnovisták két tűz közé kerülhetnek.
Azonban ahogy Vrangel egyre nagyobb veszélyt jelentett, úgy voltak kénytelenek a bolsevikok egyre inkább a fehér csapatok elleni harcnak szentelni magukat, ugyanakkor az is egyre jobban érezhetővé vált, hogy nem tágítanak a proletariátus elnyomásától: rájuk akarják kényszeríteni a saját államiságukat. Ahogy ez egyre nyilvánvalóbbá vált, úgy tömörültek az ukrán parasztok újra Mahno körül. A bolsevikok a felkelők elleni hecckampány fokozásával reagáltak. A harkovi körzeti meghatalmazott, Jakovljev még azt is állította, hogy dokumentumokkal igazolható bizonyítékaik vannak Mahno szövetségéről Vrangellel.
Mindazonáltal ez a propaganda csak a felkelő körzeten kívül eső városok lakosságát érte el; a szabad rajonok parasztjai és munkásai jobban ismerték Mahnót, minthogy hitelt adtak volna ilyen mendemondáknak.
Június 9-én egy Vrangel táborából származó tiszt, név szerint Mihajlov valóban elment Mahno törzskarához, és egy levelet hozott, amelyben a fehérek felajánlották neki a szövetséget. A mahnovisták válasza rövid volt, és velős: a követet haladéktalanul kivégezték.
Ahogy egyre jobban előrenyomult a fehér hadsereg, a mahnovisták összehívtak egy katonai konferenciát. Ott határozat született arról, hogy Vrangel a fő ellenség, és ellene kell elsősorban harcolni. Abban is egyetértettek, hogy Oroszország távolabbi területein a munkások tömegei valóban a bolsevikok mögött állnak, és hogy ezek a proletárok valóban őszintén képviselik azt az ügyet, amit propagálnak. Vrangel legyőzése után akartak ebben a kérdésben végleges döntést hozni. Abban a pillanatban azonban az ellenforradalom közvetlen támadásának visszaveréséről volt szó.
Augusztus elején egy erre vonatkozó írást küldtek a "Vörös Hadsereg" parancsnokságára, amelyben arra tettek javaslatot, hogy függesszenek fel minden egymás elleni harcot, és közösen szálljanak szembe Vrangel erejével. A bolsevikok nem válaszoltak.
Csak miután Vrangel szeptemberre elfoglalta Jekatyerinoszlávot, Bergyjanszkot, Guljajpoljét és Szinjelinkovót, akkor került sor egy találkozóra Sztarobeljszkben - ahol a mahnovisták állomásoztak - az ukrán "kommunista" párt központi bizottságának Ivanov vezette küldöttségével, hogy megtárgyalják a Vrangel elleni közös akciók lehetőségét. A "Vörös Hadsereg" déli frontjának vezetői, Frunze, Guszev és Kun Béla úgy gondolták, hogy az anarchista lázadók felszámolása túl nagy erőket kötne le. Ezért elhatározták, hogy felhasználják őket Vrangel ellen, és miután jól kivéreztek, egyszerűbb lesz a likvidálásuk. Így vélekedett Kun Béla is, aki október 22-én személyesen járt Mahno főhadiszállásán, hogy kieszközölje néhány, az anarchista csapatokhoz átállt vöröskatona kiadatását. Későbbi tettei ismeretében tévedésnek bizonyul, hogy nem lőtték le.1
Október 15-én írták alá a bolsevikok és a mahnovisták a következő szerződéseket.
"Az Ukrán Szovjetkormány és a Forradalmi Felkelő Hadsereg (mahnovisták) között létrejött ideiglenes katonai-politikai egyezmény feltételei.
I. rész - Politikai egyezmény
- Minden mahnovista és anarchista azonnali szabadlábra helyezése, és az ellenük folytatott bűnvádi eljárás megszüntetése minden a szovjetek által irányított területen, azok kivételével, akik fegyverrel harcoltak a szovjetrendszer ellen.
- Mindenféle agitáció és propaganda engedélyezése - mind szóbeli, mind írásbeli - a mahnovisták és az anarchisták számára, hogy terjeszthessék gondolataikat és elképzeléseiket, kivéve a szovjetrendszer erőszakos megdöntésére felszólító felhívások, amelyekre továbbra is érvényes a hadicenzúra. Kiadási kérdésekben a mahnovistákat és az anarchistákat a szovjetrendszer által elismert szervezetként kell kezelni, használhatják a szovjetek technikai felszereléseit, hogy a kiadás technikai oldala biztosítva legyen a számukra is.
- Szabad részvétel a szovjetválasztásokban; a mahnovistáknak és az anarchistáknak joguk van a szovjetekhez tartozni, és szabadon részt vehetnek az ez év decemberében megrendezésre kerülő összukrán szovjetkonferencia összehívásának előkészületeiben.
Az USZSZK szovjet vezetésének megbízásából: J. Jakovljev
Az ukrajnai Forradalmi Felkelő Hadsereg (mahnovisták) szovjeteinek és parancsnokságának meghatalmazottai: Kurilenko, Popov
II. rész - Katonai egyezmény
- Az ukrajnai Forradalmi Felkelő Hadsereg (mahnovisták) a köztársaság fennmaradásáért harcoló erőkhöz szabadcsapatként csatlakozik és működési szempontból a Vörös Hadsereg főparancsnoksága alá tartozik, megtartva korábbi felosztását, anélkül, hogy átvenné a Vörös Hadsereg reguláris csapatainak felépítését és alapelveit.
- Ha az ukrajnai Forradalmi Felkelő Hadsereg (mahnovisták) csapatai szovjet területeken vonulnak keresztül, a front mellett vagy a frontvonalak felé, a Vörös Hadsereg csapategységei nem olvaszthatják be soraikba a mahnovista csapategységeket. Megjegyzések:
- Ha a felkelő hadsereg és a Vörös Hadsereg csapattestei és egyes katonái Vrangel hadtápterületén összetalálkoznak és összekapcsolódnak, a sikeres összecsapás után újra leválhatnak a Vörös Hadsereg egységeiről.
- A felkelő mahnovisták, akik Vrangel hadtápterületén maradnak és a helyi lakosságból azok, akik a felkelő seregek soraiba beállnak és ott is maradnak, a felkelő sereg részét képezik, akkor is, ha előtte a Vörös Hadseregbe kellett volna bevonulniuk.
- Az ukrajnai forradalmi felkelő hadsereg a jelen megegyezést a közös ellenség - vagyis a fehérgárdisták - megsemmisítése céljából kötötte, ezért felhívásaiban és kiáltványaiban felszólítja a dolgozó tömegeket, hogy mindenféle katonai akciókat szüntessenek be a szovjethatalom ellen, és a lehető legszéleskörűbb eredmény elérésének érdekében a szovjetvezetés is azonnal nyilvánosságra hozza a jelen megegyezést.
- A mahnovista felkelőhadsereg tagjainak szovjet területeken élő családtagjai ugyanazokat a privilégiumokat élvezik, amit a Vörös Hadsereg katonáinak hozzátartozói, és az ukrajnai szovjet vezetés kiszolgáltatja nekik a szükséges igazolványokat.
Aláírták: Frunze,a déli front parancsnoka, Kun Béla, Guszev, a déli front Forradalmi Hadiszovjeteinek tagjai, Kurilenko, Popov, a mahnovista felkelő seregek parancsnokának és szovjeteinek meghatalmazottai."
1920. október 15-20 között az anarcho-kommunisták és a bolsevikok megkezdték közös támadásukat Vrangel ellen. A hír, hogy a bolsevikok és Mahno csapatai összefogtak Vrangel ellen, azonnal elterjedt. A felkelők között a hangulat szemmel láthatóan jobb lett. Vrangel csapatai már az összevont támadás első napjaiban vereséget szenvedtek egy Prologjorjehov nevű településnél. 4000 katona - köztük Grusztov tábornok - fogságba esett.
Miközben a "Vörös Hadsereg" elfoglalta Perekopot, a mahnovista seregek a Krím-félszigetig kergették Vrangel seregének maradékát. Marcsjenkosz, egy paraszt-anarchista vezetésével a lovasság pergőtűzben átlépte a Szivas tengerszorost, amit éppen jég borított. Tovább kergették az ellenséget és végül lényegében megsemmisítették. November 13-án a mahnovisták elfoglalták Szimferopolt, és Szemjon Karetnyik, a felkelő csapatok krími parancsnoka főhadiszállását itt állította fel. Vrangel hadseregének nagy részét szétverték, a veszély lényegében elhárult. Jellemző módon ezt a jelentős győzelmet a bolsevik történetírás egy kicsit átírta: részleteiben nem változtatott ugyan, csak egy kicsikét. Tudniillik hogy a mahnovisták helyett a "Vörös Hadsereg" egységeit állítja be, mint a szivasi átkelés hőseit, megszervezőiként pedig a nagy triászt: Frunzét, Guszevet és Kun Bélát.
Lábjegyzetek :
1 Az a hősköltemény, amit Kun Béláné kreál könyvében a fegyvertelen Kunról, akinek rettenthetetlen bátorsága meglepi és meghunyászkodásra készteti az anarchista banditákat, több, mint röhejes. Túl azon, hogy sem az időpontok, sem az események nem stimmelnek, az egész nem illik Kunnak, ennek a kisstílű szocdem intrikusnak a valódi képébe. (Kun Béláné: Kun Béla. Bp., 1986. p. 337.)
Source: Barikad
Return to The Nestor Makhno Archive
Other pages connected to this site: